Oberhessische Presse – Magyarország megkedveltette velünk Lisztet (2001-08-14)
Az Erzsébet – oratórium mély benyomást keltő előadása 500 hallgató előtt, Marburgban
500 hallgató élvezte Liszt Ferenc ritkán hallható oratóriumának mélyreható előadását Szent Erzsébetről.
Katja Hofmanntól
Nem is lehetne jobb hely, mint a marburgi Erzsébet templom, hogy meghallgassuk a Szent Erzsébet legendája című oratóriumot.
Ha azután még a zenészek is abból az országból adják elő ezt a művet, ahonnan a szegények és betegek királynője és segítője származott, akkor ez élménynek ígérkezik.
Gergely Péter Pál vezetése alatt muzsikált a „Cardinal Mindszenty Kórus” és a Cantus Agriensis Kórus Marburgban. Az együtteseket a végén a fellelkesült közönség hosszantartó tapssal jutalmazta.
Az oratórium első részében, amelyben Erzsébet Wartburgba érkezését adták elő, nyomot hagyott a messziről ideutazott magyar zenészek erőfeszítése az akusztikailag nem problémamentes templomban. Egyenlőtlenül hatottak az első részben. Különösen kezdetben a vonósoknál sem volt meg mindig a szükséges tisztaság és a zenekar lefedte a kórust.
A második részben, ami a rózsacsoda epizódjáról szól, világosan emelkedett ki a kórus és a zenekar
A szövegköltő Roquette tartalmilag kevéssé összefüggő jeleneteit, amelyek a Wartburgi képsorozathoz igen hasonlóak, gyakran e mű gyenge helyének ítélik meg.
Az előadásnál a harmadik és a negyedik rész kihagyása érthetően cezúra volt az összbenyomásra, de a növekvő bensőségessé válást a mű folyamán nem zavarta. Liszt kifejezésteljes szimfonikus elemei elragadó dramatikát biztosítottak és megmutatták a zenekar erősségét, aminek a karmester, Gergely Péter Pál az ő értelmezésében központi helyet jelölt ki. A fuvolák adták az oratórium zenei bevezetése mellett Erzsébet halálánál is a legnagyobb nyomatékot. A hangszerekkel nagy egységben érezték ezt a hatást a karénekesek – különösen a női szólamok – és erősítették azt mélyreható módon.
Mindenekelőtt az a capella futamok, pl. az angyalkórus világították meg az énekkar magas szintjét.