„Mind ez világ örvendezzék…” (2001-12-31)

Érzelmi gyökerekkel

Ünneplő december. A Nagyboldogasszony templomban a padsorok között feküdt a hatalmas fenyőfa, felállításra várt, arra, hogy díszbe öltözhessen. Nagykabátba burkolózva ültünk, s hallgattuk a Cantus Agriensis Kamarakórus énekét. Ahogy a dal, a harmónia betöltötte a templom terét, lassan elfelejtettük a tennivalókat, a várakozást, a sorokat, a kapkodást. A hétköznapi zűrzavar „zárójelbe” került, már nem feszít. Figyelmünket az ünnephez kapcsolódó zene kötötte le, utazunk általa.

Képzeletünkben megjelenik régi kolostorok kerengője, átéljük a középkori ember tiszta örömét: „Krisztus születésén”. Kodály Zoltán Adventi éneke, Mendelssohn, finn karácsonyi ének, Verdi Mi atyánk, Bárdos Ave Maria Stella, Halmos Szülte a Szűz szent fiát, Rheinberger, Sweelinck, Palestrina, s mindemellett a Főegyházmegyei Könyvtár anyagában föllelt középkori dalok… A padok között a fenyők még csak várják, hogy ünneplőbe öltözzenek, a koncerten ülők lelke azonban (a gyönyörű énekek hallatán) már átitatódott az ünnep hangulatával.
A kórus megszokott, jó teljesítményét nyújtotta, amit feltehetőleg fokozott az, hogy az énekesek lelkét is megérintette a meghitt, áldott ünnep közelsége. A karnagy, Gergely Péter Pál teljesítménye pedig azért érdemel említést, mert nemcsak érti, de mélyen át is érzi e zeneművek mögötti emberi, liturgikus, transzcendens tartalmakat. Ettől minden több lesz, nem csak ének. Ünnepeink, hagyományaink kiüresednek, felszínessé silányulnak, ha elveszítik kapcsolatunkat az eredeti szükségletekkel, amelyek régen életre hívták. A mai ember sajnos nem mindig találja meg az utat, amely össszekötné ünnepét a múlttal, ami visszavinne az eredethez. A külsőségek, vásárlás, rohanás, fogyasztás elterelik a figyelmet az ünnep lényegéről. A Cantus Agriensis Kamarakórus ezen a decemberi estén utat nyitott számunkra, hogy visszataláljunk e szép ünnep érzelmi gyökereihez.