Folyamatos ünneplés a magyar zenészeknek (2001-08-14)

Marburger Neue Zeitung

Kép: A zenészek Magyarországról mély benyomást tettek Liszt: Szent Erzsébet Legendája oratóriumával
Folyamatos ünneplés a magyar zenészeknek
„Szent Erzsébet Legendája” 9 év után újra Marburgban. Az először kilenc évvel ezelőtt hallott Szent Erzsébet Legenda vasárnap este újra felcsendült a Szent Erzsébet templomban. De nemcsak az előadás volt különleges, hanem a vendégek is, akik erre Magyarországról ideutaztak.

Gergely Péter Pál vezetésével a „Miskolci Virtuózok” a „Cardinal Mindszenty” és a „Cantus Agriensis” kórusokkal álltak az Erzsébet templom oltára előtt. Sőt néhány énekes Sárospatakról, a szent szülőhelyéről származott.
A cél a két hely közti kapcsolat megteremtése volt, amelyek Erzsébet életében olyan fontosak voltak. A kapcsolat két évvel korábban, a Frankfurti Könyvvásáron kezdődött, ahol Magyarország volt a díszvendég. Mindenekelőtt Konrad Schacht minisztériumi osztályvezető a Tudományos Minisztériumtól volt érdekelt a hangverseny megszervezésében, amit alátámaszt a két terület, Hessen és Magyarország közti partnerkapcsolat.
Ami a marburgiak Erzsébet és az igényes Liszt-oratórium iránt még mindig fennálló érdeklődését illeti, igazolta a vasárnap este megtelt Erzsébet templom. Bár a 6 képből összesen csak 4-et mutattak be, amelyeket Liszt feltehetően a wartburgi Erzsébet képciklusnak megfelelően komponált.
Liszt „szociális hitvallásának” és a romantikus oratórium újabb impulzusainak felel meg a mű ma. Teljes terjedelmében túl nagy koncentrációt igényel a hallgatóktól és a zenészektől, de a 4,. vasárnap előadott rész így is több mint két órán át tartott. Liszt maga javasolta oratóriumának lerövidítését. Érzelmesen vitték színre a zenészek az őrgróf eljövendő kis menyasszonyának érkezését Wartburgba. A zenekar általi tematikus bevezetőhöz, melybe a mű központi témáit Liszt eleve beleszőtte, kapcsolódott a kórus örömujjongása: egy telt hangú „Isten hozta a menyasszonyt”. Ezt követte a „Rózsacsoda”, ahol a hallgatók az őrgrófpár dialógusában meggyőződhettek a szólisták képességéről. Dr. Romhányiné Papp Mária énekelte Erzsébetet, akinek a hangja világosan és hathatósan a zenekar és a kórus fölé emelkedett, de érzelmesen és művészien tudott váltani az oratórium ötödik részében, Erzsébet halálánál.
Az őrgróf szerepét méltóságteljesen és expresszíven énekelte Ürmössy Imre, aki basszusával nemcsak egy őrgróf nagyúri integritását fejezte ki. Ugyanúgy Erzsébet apjaként az elsőben, mint Frigyes császárként is az utolsó képben, Erzsébet temetésén, Szétek László hallatta hangját. A kórus és a zenekar kezdetben a lendületes üdvözlőkar, majd az utolsó képben a gyászolók kara által ugyancsak megfelelt a mű feszültségének.
Abszolút precizitásra vall, melyet a három együttes közösen varázsolt a templom egész terét betöltő hanghatással, Gergely Péter Pál vezetése alatt. Azonban néhány helyen a nagyon ünnepélyes zenekar befedte a kórust és annak hangképességétől túl sokat követelt, ez a hatás azonban egy Erzsébet templom nagyságú templomban a megváltozott akusztikával is összefügg.
A marburgi közönség mindenesetre belelkesedett az előadástól, és a hangversennyel kapcsolatban nemcsak tartós tapssal, de folyamatos üdvrivalgással köszöntötte a magyar vendégeket.