A Cantus Agriensis – Monteverdivel (1993-07-21)

Barokk fesztivál — Heves Megyei Hírlap (1993. VII. 21)

A legújabb egri vegyeskar – Gergely Péter Pál együttese -a fesztivál hullámverésében Monteverdit tette szereplésének középpontjába. Ezt az itáliait az ő kora a „zene orákulumának” tartotta. Teljes dicsőségben hagyta el az árnyékvilágot 76 évesen, mára azonban méltatlanul elfeledett alkotóvá halványult. Túllépett rajta a barokk, majd a romantika és minden, ami utána jött. Pedig az itt és most felhangzó öt műve is bizonyítja, nem volt méltatlan az általános tiszteletre. Akár a jámbor „Cantate Domino”, akár a „Io mi son giovinetta”, vagy a „Lasciatemi morire”, meg a többiek is, az emberi méltóság, az érzelmi gazdagság és egy fénylő világszemlélet megnyilvánulásai. Nem hangsúlyozva különösebben azt az akkori időben természetes tételt, hogy a műnek egyéni tartalmán, a szerzőre ismerhetőségén túl volt, maradt nem egy vonása, amely túlemeli szerzőjét és alkotásait az időn: örök érték a dallamban, a harmóniában, az őszinteségben. A kor művészgyermekei akkor még nem züllöttek piaci mutatványosokká.

Az is szép, ahogy – eléggé nem dicsérhető módon – a karnagy előhalászta a barokk kor ismeretlenségéből számunkra Zarewutiust, ezt a bártfai születésű és Lőcsén eltemetett, szepességi lengyel származékot: „Német Magnificat”-ját: Szabó Dénes tenorszólójával szólaltatták meg, és ez az egri elhangzás a másik darab, a „Wir loben all” esetében is arra izgatott minket, néznénk utána a lexikonban, milyen mulasztásaink is akadnak a török hódoltsági időkre nézve. Ugyanis Zarewutius János, Zakariás fia 1645-ben, Bártfán született, ott fiúénekes, később orgonista, 1682-tól haláláig, 1693-ig pedig Lőcse orgonistája. Nem elhanyagolandó szinten írt barokk zenét.
A Miskolci Blockflőte Együttes a „Vietoris-kódexből” vett, táncokat adott elő színesen, nagy hatást váltva ki. Slágerszámként tervezték be az Operaház Harsonaegyüttesét három számmal: Vivaldi: „a-moll concertójának” első tételével, Bach „g-moll fúgájával” és Gabrieli „Esz-dúr canzone”-jával. A számítás bejött, a szokatlan pódiumprodukciót a nemzetközi közönség melegen ünnepelte. (Bár a két Zarewutius-szám fölötti örömünket még csak csökkenteni sem tudták.) Ilyen kiszámíthatatlan egy-egy hangverseny érzelmi hullámzása a hallgatóságban. Vagy csak mi vagyunk elfogultak?
A Cantus Agriensis egyébként kezd belelendülni…

(farkas)

Heves Megyei Hírlap (1993. VII. 21)