Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája (2000-09-07)

Nem mindennapi zenei élményben volt részük azoknak, akik az „Ünnepi hetek a barokk Egerben” című hangversenysorozat keretében, az augusztus 3-án megtartott koncertre elmentek. Ezen az estén, egy igazán merész vállalkozás eredményeként, egy évtizedek óta nem hallható mű szólalt meg a Bazilikában, Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája. Mintha egy ritka igazgyöngyöt találtak volna meg a művet megszólaltatók, amely régen „eltűnt”, de ahogy napvilágra kerül, ismét igazi fényében ragyog. Ez az oratórium nagy meglepetés volt a zenét szerető hallgatóknak, s a barokk fesztivál koncertjei közül az egyik legszebb estét nyújtotta.

A nagy terjedelmű mű rövidített változatát adta elő a Miskolci Virtuózok Kamarazenekara, a Cantus Agriensis Kamarakórus, a Cardinal Mindszenty Kórus és a Vox Europae Kórus Hollandiából. Hat zárt, de összefüggő részből áll az oratórium. A zene egy különleges királynéról, nőről szól. Ezt pusztán a zene alapján is érezni lehetett: gyönyörű dallamok, puha lágy hangok, csupa tisztaság, nőiesség. Liszt nagy szeretettel jelenítette meg Erzsébet alakját ebben az oratóriumban, s ez annyi év után is árad a zenéből, mélyen megérintve a hallgatókat, akik már egy egész más kor szülöttei. Mert hol vannak már 1200-as vagy akárcsak Liszt korának 1800-as évei. S a zene idevarázsolta mindezt.
Erzsébet 1207-ben született II. Endre magyar király leányaként. Még apró gyermek volt, amikor Hermann thüringiai őrgróf wartburgi várába vitték, hogy majdan hitvese legyen a tartományi fejedelem fiának. Az apját uralkodói székében követő Lajos őrgróf felesége lett 14. életévében. A férj jó szívvel segítette Erzsébet betegeket és elesetteket gyámolító tevékenységét. Nagy szeretetben nevelték három gyermeküket. Erzsébet 20 évesen özvegy maradt. Pénz és vagyon nélkül, szinte egy szál ruhában kellett elhagynia a várat gyermekeivel. Később visszatérhetett oda, de nem sokáig bírta az ellenségessé vált környezetet. Belépve Szent Ferenc harmadrendjébe otthonra lelt. 24 éves korában halt meg, s még apja életében szentté avatták. Erzsébet megtestesíti mindazt, amit nőiesnek, igaz emberségnek mondhatunk: jóság, gyöngédség, szeretet, gondoskodás, segítőkészség, az elesettek és betegek iránt érzett cselekvő könyörületesség. Liszt zenéjében mindezek testet öltöttek. Liszt nem írt operát, de ez az oratórium felveszi a versenyt a legdallamosabb olasz operákkal is. A mű vissza-visszatérő zenei motívumai szinte megtapadnak emlékezetünkben, már-már dúdolásra késztetnek. Ezek a kort, személyeket jellemző, sokféle alakban visszatérő dallamok is régmúlt időket hoznak elénk. Az oratórium legfontosabb zenei motívuma a „Quasi stella matutina” kezdete, melyet Liszt a régi magyarországi egyházi énekeskönyvek „Erzsébet-dallamai” közül választott. Ez a motívum Erzsébetet, a szelíd és jóságos szentet szimbolizálja, s gyengéd, bensőséges hangulatot áraszt. A szegények kórusának motívuma Náray György 1695-ben megjelent „Lyra coelestis” c. gyűjteményéből való. Megtalálhatók a mű zenei motívumai között magyaros, nemzeti elemek, és ősi gregorián -mindössze három hangból álló- zenei téma is. Ez utóbbi a rózsacsoda-jelenetben a kereszt szimbólumaként jelenik meg. Az oratórium szép dallamain a kórus, a szólisták, és a zenekar osztozik. Liszt zseniálisan integrálta harmonikus eggyé a hangszeres zenét és az emberi énekhangot. Mindkettőnek kitüntetett szerepe van a műben, egymást váltva, kiegészítve, szinte egymásba fonódnak. E ritkán előadott, nehéz műben szép pillanatokat szerzett a zenekar (különösen a fúvósok), s a kórus. A szólisták közül kiemelkedett Tóth János szép hangzású baritonja. A karnagy Gergely Péter Pál, Liszt és a mű iránt érzett nagy szeretete és tisztelete segített abban, hogy e szép dallamok nyomán, igazi érzések támadjanak a hallgatóság lelkében.
Ez az év országunk ezeréves fennállásának ünnepe. Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája című művének megszólaltatása méltó az ezredfordulóhoz, s az ahhoz kötődő megemlékezésekhez. Alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk két olyan magyarra, akik tudásukkal, emberségükkel nemzetünk hírnevét emelték, s magyarként értéket mutatnak mai napig is az egész világnak.