Barokk érzelmek (1995-07-13)

Heves Megyei Hírlap, 1995. VII. 13. (farkas)

A Minorita-templom csalogatja a kamarakórusokat az itteni szereplésekre. Most a Cantus Agriensis, Gergely Péter Pál együttese hozta ide az egri nyár egyik értékes műsorát.

A Cantus Agriensis most, szerencsés adottságai révén két barokk operarészlet bemutatására is vállalkozhatott.
A Purcell-áriát, Dido búcsúját három egri művész előadásában élvezhette a közönség. Hegyesi Hudik Margit énekelt, Marik Erzsébet az orgonakíséretet vállalta, és Kovács Gábor, a trombita művésze a barokkban szokásos hangszerpárbeszédet szolgáltatta. A Handel- részletnél az énekkar is becsatlakozott: itt mintha a tragikum átélésének két oldaláról kaptunk volna érzelmi vázlatot.
Delila fájdalma, hőse vesztén az egyik tétele, ennek az érzelmi megnyilatkozásnak, mögötte ott búslakodik-elmélkedik a kórus, a görög tragédiák kara, ahogyan együttérzéséről, a lelki válság leküzdésének szükségéről elmondja a magáét.
Azért írjuk le mindezt, mert érdemes odafigyelni azokra a mozzanatokra, amiket a barokk ember élete lényegének érzett. És itt Hegyesi Hudik Margit teljesítményét jó néhány egri fellépése után elismerő szavakkal kell nyugtáznunk. A mai frazeológiától merőben eltérő barokk stílust minden technikai nehézség nélkül vette át; az érzelmeket mindkét áriában átéléssel, nem külső díszként mutatta meg bizonyságul annak, hogy háromszáz éves partitúrából is lehet úgy énekelni, hogy a mai, kissé romlott fülű és hallású földi lakó is értse.
Marik Erzsébet – már többször leírtuk ideális közreműködő, kísérő zongoraművész. Nemcsak követni képes az énekes minden lélegzetvételét, de árnyaltan igazodik mindahhoz, amit az emberi hang az adott pillanatban érzékeltet.
Kovács Gábort, a trombitaművészt még nem hallhattuk ilyen felállásban. Igencsak kellemes meglepetést okozott azzal a magabiztos, lendületes zenéléssel, amellyel teljessé tette a Purcell-mű hatását.

Heves Megyei Hírlap, 1995. VII. 13. (farkas)