Az énekesek is Rómába mennek … (1993-02-11)

Farkas András – Hm. Hírlap 1993-02-11

Kaptuk a hírt, hogy a Gergely Péter Pál karnagy által vezetett két énekkar, a Miskolc-Mindszenti Kórus és a Cantus Agriensis közös fellépéséről készült magnófelvételt megküldték Rómába, ahol éppen egy egyházzenei kórusfesztivált szerveznek: a felvétel anyaga, az éneklés minősége olyan jó benyomást tett a szervezőgárdára, hogy ezt a társaságot meg is hívták erre a találkozóra, Innen jutott eszünkbe „A harangok Rómába mentek” közmondásszerű szólás, és át is írtuk nyomban lelkesítő cikkcímnek.

Az már külön kérdés, nyomban meg is válaszoljuk, hogy mi milyennek is tartjuk ezt a Gergely Péter Pál által irányított két együttest? Komoly szellemi és lelki erőt képviselnek. Annak ellenére, hogy a karnagy Miskolcról jár át hosszú hónapok óta a Cantus Agriensishez, és a közös munka most még jelentős térbeli áthidalásokkal, de zavartalanul folyik. És mindezt azért írjuk le, mert az elmúlt szombaton a ciszterciek egri templomában, az Egri Ifjúsági Alapítvány javára – Rómába készülődésük egyik állomásaképpen – hangversenyt adtak.
Maga a műsor kitűnően sikerült. A két kórushoz csatlakozó Bíró Imre, az Egri Bazilika orgonistája három számmal keretezte az énekesek műsorát: Bach G-dúr prelúdium és fúgájával, Vidor Toccátájával és Leon Boellmann Gótikus szvitjével. A liturgikus szolgálatban évtizedek óta fáradhatatlan zenész jó szolgálatot tesz a két vegyeskart foglalkoztató karnagynak is.
A miskolci és egri énekesek – mind-mind áldozatkész amatőrök – széles repertoárral rendelkeznek. Már ami a liturgikus zenét és a nagyobb ünnepek érzelem- és gondolatvilágát illeti. Talán legközelebb állnak hozzájuk a karácsonyi misztérium gondolatvilágát érintő művek a szeretetről, a megszületett Kisdedről, az Isten Anyjának, a Szűzanyának méltóságát dicsőítő áhítatról. Bach, Liszt, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc a koncertről – ezek a nevek is azt érzékeltetik, hogy a századok felett uralkodó Isten-hit, a magyar nép élő Mária-tisztelete nemcsak a romantika századában, Liszt idejében járta át a magyarságot. Az Ave maris stella, az Ave Maria éppúgy mindennapos dallamaink közé soroltattak keletkezésük óta, mint – nagy szünet után – manapság is; újra meg újra megszólalnak. És nemcsak templomainkban. És ha Bárdos feldolgozását, a „Nyújtsd ki mennyből ó, szent Anyánk, kezedet” című éneket, vagy inkább így mondanánk, a nép által általánosan ismert és használt éneket, annak szárnyalását, áhítatát felfogjuk, máris nyilvánvalóvá válik, mi is az a lelki és művészi tartalom, amivel Gergely Péter Pál énekesei hatni akarnak Rómában.
Örömünkre szolgál az is, hogy az egri és az ide látogató együttesek kezdik felfedezni az egri barokk templomok kiváló akusztikai adottságait. A minoriták, a barátok látványra sem megvetendő barokk épületei után most a Széchenyi utcában álló ciszterci templomot is gyakran megszállják, elsősorban liturgikus tartalmú műsorokkal. Mint ez alkalommal is.

Farkas András – Hm. Hírlap 1993-02-11