A karmester (1994-07)

Miskolc (ÉM-DK).

Mikor azt kérdem tőle, szeret-e énekelni, mintha ki akarna térni a válasz elől. “Nagyon szeretek dirigálni” – feleli. Majd amikor másodszor is felteszem a kérdést, így válaszol: “Minden karmesternek tudnia kell énekelni. Aki nem tud és nem szeret énekelni, az nem lehet jó karmester. Toscanininek sem volt szép hangja, mégis mindent előénekelt a zenekarnak …”

Gergely Péter Pál a Mindszenty énekkar karmestere. Már ötéves korától erre a pályára készült. A zenés színházi előadások határoztatták el vele, hogy csak zenészként keresheti a kenyerét. Aztán kisdobos korában már iskolai kórusokat vezényelt a Kun József utcai iskolában. Novotny Zoltánnénak köszöni, aki felfedezte ilyen irányú érdeklődését, és segítette a kisgyermek próbálkozásait.

Hétéves korától hegedülni tanult az Egressy Béni Zeneiskolában, ahová később mint tanár tért vissza. (És tanít a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban is). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán brácsa szakon szerzett diplomát. Ezután – 15 évvel ezelőtt – következett a Mindszenty kórus vezetése. Közben tagja és vezetője volt a Vivaldi kamarazenekarnak.
“A legtöbbet Lassusnak és Paletrinának köszönhetek. Ugyanis velük kezdtem karmesteri pályámat, nagyon jó stúdiumnak bizonyult. Ez a belépő ahhoz, hogy minden stílusban, minden korszakban otthon lehessen az ember. Mert egy karmestertől nem lehet idegen Monteverdi és nem lehet idegen Giuseppe Verdi. – A dirigálás művészete pedig olyan sokat fejlődött, hogy ma már megadatik nekünk a szellemi rálátás képessége, láttatni tudjuk a közönséggel a művek lényegét …”

 

Miskolc (ÉM-DK).