A bartóki eszmeiség szellemében

Hangversenyek a zeneszerző halálának 50. évfordulója tiszteletére

A Megyei Művelődési Központ szervezésében, rendezésében került sor a napokban az évforduló kapcsán e nagyszabású tisztelgő hangversenyre, melyre a hazai kórusaink (Agria vegyeskar, Cantus Agriensis) mellett a Szlovák Köztársaság Zseliz városának

Franz Schuhert Vegyeskórusa, s a kórusból alakult kisebb formátumú kamarakórusa, a Voces Selyzienses, illetve a debreceni Deborah női kar lépett fel.

Az est beköszöntőjét Szepesi Györgyné főiskolai docens, a KÓTA Heves megyei elnöke tartotta. Amint elmondta: „nem olcsó, búfelejtő szórakoztatás, nem könnyű élmény Bartók műveit újrafogalmazni, de még hallgatni sem! egy érzékeny, a világ, a természet és társadalom nüanszaira is fogékony ember műveivel, látásmódjával, életvitelével, egész emberi tartásával üzen nekünk, int felénk, hogy az élet rövid ne pazaroljuk értéktelenre. Figyeljünk befelé is, lelkünk parancsára, figyeljünk egymásra, legyünk felelősek nemzetünk boldogulásáért! Ismerjük meg szomszédaink értékeit, – úgy mint a Duna folyása, mely egyre méltóságteljesebbé válik, amint a kis folyók, patakok benne egyesülnek – erőink is mint értékeink meghatványozódnak egy szebb, emberibb világ megteremtésére. Így üzen nekünk Bartók Béla e fontos évfordulón. 50 éve halott de még mindig nem jutott el minden magyar ember szívéhez igazán.”
A hangverseny nyitószámaként összkari előadásban Kodály: Adventi ének című nagyszabású alkotása hangzott el Király Katalin vezényletével. Igazán aktuális volt e kompozíció megszólaltatása. Az összkar nagyon plasztikusan, jó tempóvétellel énekelve adta elő e nagyszabású alkotást, megadva az este alaphangulatát. A nyitó számot követően az Agria Vegyeskar műsora következett, amelyben Lalonette: O Mysterium, Bach: Ragyogva tűz a napsugár, Arcadelt: Ave Maria, G. Ramin: Alta trinitá beata, és Dr. Valentin Kálmán: Ave Maria c. alkotások hangzottak el. A kórust választékos műsora, telt, kifejező hangzása dicséri. Munkájukban külön is értékelendő, hogy helyi szerző alkotását is műsorukon ápolják, amely különösen merész harmóniaválasztásaival fényt teremtett a kórus számára. Király Katalin igyekezett jól összefogni kórusát, egyszerű eszközökkel, kifejező hangzást ért el dalosaival.
A zselizi Franz Schubert Vegyeskar kétszeres arany-, illetve ezüstkoszorús kórus, énekével igen jó benyomást keltett. Horváth Géza igényes karnagyuk nevelőmunkája szembetűnő. Nagyon homogén, egységes hangzású, igényes, tiszta énekük magával ragadó volt számunkra. Érdekes volt felállásuk, hisz a férfiszólamok a női részlegtől jobbra helyezkedtek el, ám ez egyáltalán nem rontott együtthangzásukon. Műsorukon Halmos, Perti, Schubert, Horváth, L. Mason és Gárdonyi alkotásai szerepeltek.
A Deborah női kar Debrecenből inkább hatott női kamarakórusnak 12 fős létszámukkal. Már a kezdő alkotásokban megmutatták, hogy mesterei a polifon éneklésnek. Szólamvezetésük, egységes hangzásuk, mintaszerűen tiszta, Pazár István vezetésével méltán érték el rövid néhány év alatt a Hangversenykórus minősítést. Kocsár: Cantus-ával érték el a hangversenyük csúcspontját. E mű megszólaltatása nem hagyott kívánnivalót maga után. A Bartók-darabok, a megszólalás sorrendjében: Jószágigéző, Bolyongás, Ne hagyj itt, a Csujogató megszólaltatása mintaszerű volt! Helyes tempóvétel, tiszta intonáció, gazdag kifejezőkészség jellemezte előadásukat. Pazár István karnagy személyében egy igényes, komoly felkészültségű karnagyot ismerhettünk meg. A befejező számként énekelt Magos a rutafa c. Bárdos Lajos alkotás előadásmódja stílusos volt, ám de kompozíció megszólaltatásánál a nagy létszámú női karok hangzásideálja, – az érthető kamaralétszám miatt – elmaradt. A kórus műsora igényességről tanúskodik.
A zseliziek kamara formátuma a nagykórusból alakult (11nő, 8 férfi). Intimebb hangzásideált képviseltek, ugyanakkor igényesebb, választékosabb műsorral rukkoltak ki. A dalosok egyaránt otthonosan énekeltek mind Palestrina, mind a spirituálék világában. Kifejezőkészségük, pregnáns ritmusuk különösen a spirituálékban érvényesült. Horváth Géza mindkét kórusával igen szép teljesítményt nyújtott, sikert arattak.
Az est utoljára fellépő kórusa az egri Cantus Agriensis Kamarakórus volt Gergely Péter Pál karnagy vezényletével. A profi szinten és módon éneklő kórustól már hagyományosan megszoktuk, hogy mindig igényes műsorral lépnek közönségük elé. A Palestrina mű megszólaltatására a kitűnő tempóvétel, a szólamok kimunkáltsága, formálókészség, puha hangzás volt jellemző. A Liszt-kompozícióban jól érvényesült a kórus, különösen a Halmos-műben mutatta meg igazi kvalitását. Gergely Péter Pál a kórus minden alakzatára kiterjedő, szuggesztív, igényességével drámai pillanatokat szerzett a hallgatóságnak. Túlfűtött vezénylése a kórus tagjaiban koncentrálódva egészen különös hatások elérésére tette képessé. A Monteverdi: Cantate domino c. alkotás ráadásként hangzott el a megérdemelten nagy sikert aratott kórustól.
A hangverseny méltó befejezéseként Bartók Béla: Négy szlovák népdal c. nagyszabású, zongorakíséretes alkotása hangzott el az egyesesített két egri kórus tolmácsolásában, Pazár István karnagy vezényletével, Gábos Judit zongoraművésznő kitűnő zongorakíséretével.
A mű megszólaltatása méltó befejezése volt a jeles évforduló emlékének szentelt kórustalálkozónak. A publikum ilyen mérvű távolmaradása sem kedvetlenítette el a dalosokat, a bartóki eszmeiség szellemében váltak mindannyian értékteremtőkké.

Szepesi György

Heves Megyei Nap 1995-12-16